From: Gábor S. [mailto:e….-….@freemail.hu]
Sent: Friday, July 23, 2010 1:58 PM
To: CoD Rák Információs & Prevenciós Kutatási Központ kiemelten közhasznú Alapítvány
Subject: …………….erről Mindenkinek tudnia kell

„2005. óta kezelnek mellrákkal és annak áttéteivel a ………… Kórházban, ……. Kaptam kemoterápiát, hormonkezelést, sugárterápiát. 2009 novemberéig elért eredmények igen sikeresnek bizonyultak. Novembertől azonban rohamos romlásnak indult az állapotom. Az onkológiára hetente jártam, panaszkodtam, hogy állapotom egyre rosszabb. Vérképem folyamatosan rosszabb lett (annak ellenére, hogy korábban az erős kemoterápia alatt is mindig tökéletes maradt) vérszegény lettem, de vashiányom nem volt. Mikor rákérdeztem ez mitől lehet, azt a választ kaptam, hogy  immunbetegség is lehet. Senki nem vette ezen tüneteket  komolyan. Tumor markerem 3 hónap alatt megsokszorozódott, 600 fölé emelkedett, (normális érték 0-25) ami igen nagy, már halálos emelkedést jelent. Szívem egyre jobban telt fel vízzel, a napi 2 db. vízhajtó tabletta sem segített semmit, sőt állapotom egyre romlott.  Már 2 cm. folyadék volt a szívburkomban. A lábaim visszeresek lettek. Általános állapotom egyre csak romlott. Szorgalmasan jártam az onkológiára, minden héten megkaptam a szokásos kemoterápiás kezelést. Januárban az asztmám olyan mértékben leromlott, hogy a tüdőgondozóba küldtek, ahol megröntgeneztek. Medrol tablettát írtak, ami egy erős steroid, ezáltal az immunrendszerem szinte teljesen lenullázódott. Ettől még rosszabbul lettem, híztam pár kilót. Abba hagytam a gyógyszert, teljesen el voltam keseredve, már alig vonszoltam magam. Pár nap múlva úgy éreztem eltörött a bordám egy 6 órán át tartó asztmás roham után . A baleseti osztályt kerestem fel, ahol újra megröntgeneztek, és mondták, hogy eltörött 2 bordám és tüdőgyulladásom is van, azért vagyok ilyen rosszul. Antibiotikumot kaptam. Pár nap múlva erős fájdalmat éreztem a hátamban és alig kaptam levegőt. Kezelőorvosom azonnal intézkedett, mivel a röntgen után kiderült, hogy légmellem lett. Ez azt jelenti, hogy kireped a mellhártya és összeesik a tüdő. 5 napot feküdtem a sebészeti osztályon ágyhoz kötve, ahol naponta röntgeneztek, volt hogy kétszer. Nagyon erősen fulladtam, feküdni egyáltalán nem tudtam. Egy éjszaka annyira rosszul voltam, hogy felébresztették az ügyeletes orvost, aki EKG-t hozatott, de semmi egyebet nem tett. Valószínűleg az utólag már ismert, de akkor még nem tudott kb.5 hónapos magzatom erősen nyomta a tüdőmet. A légmell egy igen fájdalmas betegség, még a mai napig is viselem nyomait. Február hónapban újra kirepedt a mellhártyám, a sürgősségi osztályon jártam, megröntgeneztek, de hazaengedtek, mert a tüdőm szerencsére nem esett össze. Ekkor, mint utólag megtudtam kb. 5 hónapos terhes voltam. A terhességet nem észleltem, mert a menstruációmat mesterségesen leállították, ez része volt a kezelésnek. Soha senki nem mondta, hogy védekezésre lenne szükségem. Ellenkezőleg, kétszer kérdeztem, és a válasz az volt, hogy esetemben e kezelés mellett biológiailag lehetetlen. (gyógyszergyártó leírásában: Herceptín kezelés alatt TILOS a terhesség) 2010. március 19.-én derült ki az orvosok számára, hogy előrehaladott terhesség áll fenn nálam. Korábban többször voltam a kórházban kezelésen, 2010. január 25-29-ig a sebészeti osztályon feküdtem, a sürgősségi osztályon kétszer voltam, állandóan fulladtam és legalább 10 orvos megvizsgált, de nem derült ki a terhességem.
Ez alatt az idő alatt folyamatos kemoterápiában részesültem. A kezelés hatására, a magzatvíz nagyon kevés volt, ezért szegény baba alig tudott mozogni. A gondolataim pedig csak a körül forogtak, hogyan mozogjak úgy, hogy az ne járjon olyan erős fájdalommal. Minden levegővétel fájt, a törött bordáim és a légmell, valamint az egyfolytában tartó köhögés teljesen kifárasztott. Fizikai vizsgálat egy osztályon sem történt. A has külső tapintásával észlelhető lett volna a terhesség előbbi felismerése. Nem kellett volna mindkettőnknek átélni azokat a borzalmakat, ami ez után következett. A terhességre egyébként teljesen véletlenül, egy elcsúszott mellkas CT-n derült fény. Ezek után  már mindenki előtt ismert, és az orvosok is azt mondják, hogy a terhesség is emeli ezen tumor-marker mutató számot, a (visszeres lábak, romló vérkép, fertőződések, egyre súlyosbodó asztma, folyamatosan rosszabbodó közérzet) pedig egy valószínű terhességre enged következtetni, azonban korábban ezt senki nem vizsgálta. Jelenleg az egész családunk döbbenten áll az események előtt.   Kértük a terhesség megszakítását a ………… kórház szülészetén, mivel a terhesség alatt kemo-kezelést kaptam, többször voltam röntgen vizsgálaton 2010. januárjában, és feltételeztük, hogy ezek a magzatra is hatással voltak. Ezen terhesség megszakítására vonatkozó kérelmünket elutasították a jogszabályokra való hivatkozással.
 A ………. klinikára irányítottak, ahol a magzatot egészségesnek látták az ultrahangos „szakemberek”, annak ellenére, hogy a ……… kórházban azt mondták, hogy nincs kifejlődve a tüdeje és a veséje. A 32. hétig nem lehetett császármetszést alkalmazni. Ez a pár hét nagyon borzasztó volt számomra, mivel fel kellett dolgoznom azt, hogy nemsokára születik egy gyermekem, aki nagy valószínűséggel nem lesz egészséges. A 32. héten …………..  császármetszéssel megszületett a kisfiam.1.800 grammal, és nem tűnt kicsinek .A szülés után felsírt, az anyai érzelmek vezérelték gondolataimat, reménykedtem, hogy tévedtek, és ha már így alakult akkor legalább egészséges gyermekem született. Ez persze lehetetlen, a rengeteg röntgen és kemoterápia miatt. Kisfiam 13 órán át szenvedett, levegőért kapkodott, zihált, és gyakorlatilag fél napon keresztül haldoklott. (szülést követően a több mint 600 –as tumor markerem értéke azonnal csökkent több mint 200 -al)
 Mindezt elkerülhettük volna, ha azon osztályok egyikén ahol jártam megvizsgálnak, és terhességemre előbb fény derül. Lehetőségem lett volna arra, hogy eldöntsem kezelést kapok vagy kihordom a terhességemet, ami lehet, hogy az életembe kerül. Így viszont a gyermekem életébe került, ami soha nem szűnő fájdalommal jár számomra.
2009. februári csontizotóp vizsgálat szerint kóros dúsulás ábrázolódik, a homlokcsontomban, a koponya középvonalától kissé balra. A leletező orvos kérte a koponyám további vizsgálatát, ami nem történt meg. Terhességem alatt enyhe érzékenységre lettem figyelmes ezen a területen, valamint enyhén dudorodó elváltozást észleltem. Az elkövetkezendő hónapokban többször jártam az onkológián és említettem mit érzek, többen meg is tapintották, de további vizsgálat nem történt. A következő csontizotóp és MR vizsgálat már igen nagyfokú elváltozást mutatott. Ezután a PET CT igazolta, hogy 3x4 cm-es csontáttét van a homlokcsontomban, valamint 6 bordám spontán törést szenvedett, valószínűleg csontáttét miatt. 2009. febr. óta csontáttétek keletkeztek. Mivel erre semmilyen kezelést nem kaptam, ezért az áttétek további gyors kialakulására lehet számítani, ami spontán törésekhez vezet, ezáltal a mozgásom korlátozottá válik. Azon kívül az igen rossz helyen kialakult áttét az agyamat is könnyedén megtámadhatja. Érthetetlen számomra, hogy további vizsgálatot kérnek, és az nem történik meg, csak egy év múlva. Tudomásom szerint a rákos sejtek 40 nap alatt duplázódnak meg. 
 A koponya áttétem miatt az OEP felfüggesztette a több mint három éve sikeresen alkalmazott kezelésem finanszírozását, ami heti 146.000 forint, melyet természetesen mi nem tudunk finanszírozni.  Mivel az OEP szerint ez állapot rosszabbodás, pedig a Herceptin a lágy részek kezelésére vonatkozik, (a csont pedig nem az) és nálam olyan jó és ez idáig nem tapasztalt sikert értek el vele, hogy kezelőorvosom elmondása szerint még a gyógyszergyártó is figyelemmel kísérte az eredményeimet. A Herceptinkezelés folytatása egy klinikai stádiumban lévő gyógyszerkísérleti programban való részvételemmel lehetséges lenne.  Más lehetőségem nem lévén vállaltam, hogy a programba bekerüléshez szükséges vizsgálatokon részt veszek. Első és legveszélyesebb vizsgálat, a nyakamon lévő nyirok áttétem biopsziás mintavétele. Ennek eredményéért, és a kiírt kezelésemre érkeztem, amikor közölték velem, hogy mégsem kapok még kezelést. Ekkor már a szokásos heti kezelésekből kettő kimaradt.
Kértem a doktornőt, indokolja meg döntésüket, és adja ezt írásba. Erre ő az asztalán lévő számítógépből kinyomtatott egy kórlapot, melynek átolvasása után döbbenten vettem észre a következőt:
A beteg jelenleg a mintavételt elutasítja, a szövettani vizsgálat elmaradásából származó következményekért a felelősséget vállalja.
 Természetesen rögtön szóvá tettem a tartalom helytelenségét, melyre a doktornő reakciója az volt, hogy a kórlapot kitépte a kezemből összegyűrte, majd széttépte az iratot és azt mondta, hogy akkor nem kapok semmit. Ezen eljárás ellen felháborodva, panasszal éltem a kórház igazgatóságánál. Egyébként a mai napig (2010. július 19.) kezelésben nem részesülök. Először az eredeti kezelő orvosom ment szabadságra, akihez szerintük már nem tartozom, jelenleg pedig a kísérleti gyógyszerprogramot vezető doktornő tölti rendes évi megérdemelt pihenőjét, ahová szerintük még nem tartozom.
Ezen személyemmel szembeni sértő magatartást már korábban is érzékeltem, miután dr. ……… igazgató úrhoz levélben fordultunk, és bejelentettük kárigényünket. Ezen levél után vált szinte elviselhetetlenné a velem való bánásmód a Kórházban.

Itt szeretném megemlíteni az onkológiai osztály pszichológusának viselkedését, mely lelkiállapotommal, gyermekem elvesztésével és betegségemmel nem törődve csak és kizárólag az esetlegesen jogi útra terelt eljárástól való elállásról akart meggyőzni, valamint arról, hogy egy, az eljárás alatt kirendelt orvos szakértő nem biztos, hogy alátámasztja panaszaimat, ezért ne is vágjak bele.
 A kórház felelőssége egyértelműen megállapítható. Az engem kezelt orvosok megfelelő diagnosztizálása hiányában nem élhettem illetve párommal nem élhettünk a családtervezési jogunk gyakorlásával, azzal, hogy mi dönthessünk az esetleges, míg később kiderült ténylegesen fogyatékos gyermek megszületéséről vagy a terhesség még lehetséges időben történő megszakításáról. Egy orvos sem vizsgált meg úgy, hogy külsőleg fizikai vizsgálatnak vetett volna alá, vagy vizsgálati eredményeimet, alapbetegségemtől elvonatkoztatva másban keresse egyre rosszabbodó állapotom okát. Úgy gondolom a daganatos betegségem miatt nem gondoltak arra, hogy terhes lehetek. Amikor a Herceptin nevezetű gyógyszert el kezdtem kapni, kérdésünkre azt válaszolták, hogy nem következhet be terhesség. Most már azt is megkaptam, hogy miért nem éreztem én, hogy terhes vagyok, hiszen a nők azt érzik. Én ezen kérdés felvetést is annyira embertelennek tartom, hogy nem is reagáltam rá, azonban jelen keresetem tényállás részében leírtam a történteket. Két gyermekünk van, 10 és 13 évesek, mely terhességek alatt 6. héttől nyomon tudtuk követni gyermekeink fejlődését. Mivel ez egy rendellenes és nem tervezett terhesség volt, valamint állapotomból kifolyólag testemben addig még nem tapasztalt elváltozások mentek végbe, (légmell, sorozatos bordatörések, súlyos asztma, fulladásos köhögési rohamok) ezért laikus lévén nem tudtam következtetni állapotomra.
A gyermek megszületése, majd halála olyan hatással van rám jelenleg is, hogy nem tudok tőle szabadulni. Ugyanakkor az én egészségi állapotom is az észre nem vett terhesség miatt rengeteget romlott, és nagy fájdalmaim voltak, melyet nem lehet leírni. A családomat nem tudtam úgy ellátni, két kiskorú gyermekem is csak annyit látott, hogy anya mindig nagyon szenved és fájdalmai vannak.
Orvosi hiba az is, hogy egy 2009. februári vizsgálat után, ahol a leletező orvos kérte a koponyám további vizsgálatát, több mint egy évig nem történt semmi. Végig arra hivatkoztak, hogy a PET CT. vizsgálatom volt és azon nincs semmi. Nekünk is utólag jutott tudomásunkra, hogy a PET CT. csak külön  kérelemre vizsgálja a koponyát, egyébként nem. Ez elkerülte az orvosok figyelmét. Daganatos megbetegedésnél a kezelés egy évvel való elcsúszása előre nem látható eredményhez vezethet, de egy időben elkezdett kezelés jelentős eredményeket produkálhat. Sajnos nálam az áttétel következett be.
 Alkotmányunk az alábbiakat mondja ki: 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabbszintű testi és lelki egészséghez.
 Az egészségügyi ellátáshoz való jogról számos jogszabály rendelkezik, a legátfogóbban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.). A törvény - az Alkotmánytól eltérően - az egészségügyi ellátásról szól. Az egészséghez való jog fogalmilag szélesebb, mint az egészségügyi ellátáshoz való jog. Más oldalról az egészségügyi ellátáshoz való jog az egészséghez való jognak csupán egyik részjogosítványa.(Alkotmány magyarázata)
 

Folyt. köv. a mai hazugságokról, és az ismételt kibújás a kezelés folytatása alól
2010. július 19.
Sajnos az elmúlt hónapban tablettás csonterősítő kezelésen kívül más kezelést nem kaptam, annak ellenére, hogy egy kísérleti gyógyszerprogramban való részvételt is vállaltam. Az iratokat leadtam, a szükséges vizsgálatokat elvégeztettem, ami egy biopsziás vizsgálat volt a nyaki nyirokcsomó áttétből. 2010. július 19. napján megjelentem előzetes megbeszélés alapján a kórházban Dr. …… doktornőnél, aki megkérdezte tőlem, hogy miért jöttem, és közölte velem, hogy menjek Dr. …………hoz, mert ő kezelt engem. Közölte azt is, hogy egy másik orvoshoz mentem el, ezért nem foglalkozik velem.  Értetlenül álltam az eset előtt, mert én nem mentem el más orvoshoz, és ezt elmondtam a doktornőnek is, aki ezután pontosított és azt mondta, hogy Dr. ………. osztályvezető összeszedte az anyagomat és Dr. ……… orvossal ………… küldte az anyagomat Dr. ……… professzorhoz. Én erről nem tudtam semmit. Én a kezelésemet szerettem volna megbeszélni, hogy mikor kapom ismét. Először azt mondta Dr. ………, hogy hormonkezelés mellett nem vehetek részt a kísérleti programban. Másodszor már azt mondta, hogy hormonnal fognak kezelni és mehet a kísérleti program. Én rákérdeztem, hogy a múltkor mást mondott, de ő ezt akkor cáfolta. Majd ezután következő napokban kaptam egy hormon injekciót. Már hivatkozott 2010. július 19-i találkozónkkor Dr. ……… közölte, hogy mivel megkaptam a hormon injekciót, ezért nem is vehetek részt a programban. A kísérleti program keretében kaphattam volna tovább a Herceptint, amire nagyon jól reagáltam.  
Mindezek után kérdezem, hogy az én esetemben 5 éve folyamatos kezelés alatt álló, többszörösen áttétes (tüdő – nyirokcsomó - csont) 39 éves beteg ellen mi ez, ha nem egy előre eltervelt, csoportosan elkövetett szándékos emberölési kísérlet????”  

Ja, és a kórház jogásza azt üzente, hogy menjünk másik kórházba. Hát ki ő?
 
2010. július 20.
Üdvözlettel:
S….. Gábor