|
| |
Kenneth Klára:
Anyu, tüntetni megyek!
(A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi
szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.)
Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz...
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész...
Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól...
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól...
Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt...
Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak...
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek ítélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
|
|
|
|
WITTNER MÁRIA BESZÉDE
Elhangzott, a Magyar Parlamentben, 2001. február 25-én.
Megilletődve
állok a Magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a
magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klébensberg
Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében
is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott.
Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat -
élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a
szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.
Vádoljuk
őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival
kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a
továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.
Vádoljuk őket, mert a nemzetünk
kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.
Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között
elpusztult honfitársaink nevében.
Vádoljuk őket az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében,
kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek,
elrabolva egy élet munkáját.
Vádoljuk őket a recski haláltáborban
megkínzott, megalázott emberek nevében.
Vádoljuk őket a
munkaszolgálatosok nevében.
Vádoljuk őket
a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH mint
erőszakszervezetük által fogva tartott megkínzott és agyonvert emberek
nevében.
Vádoljuk őket a 6 millió meg nem
született magyar gyermek nevében.
Vádoljuk őket a "legdrágább kincs", a gyermek
nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.
Vádoljuk őket a "legfőbb érték", az ember
nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú
évekre.
Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott
honfitársaim nevében.
Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.
Vádoljuk őket, mert kiölték az
emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet
reményét.
Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket
börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre,
hazaszeretetre nevelték népünket.
Vádoljuk őket, mert kifosztották az
országot, hogy a dolgos Magyar Nép munkájából - elveiket megtagadva -
lettek vörös kapitalisták.
Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében,
akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá
őket.
Vádolom a nyugdíjasok
nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná
téve biztos nyugdíjas éveiket.
Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.
Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben
megcsaltak, megloptak.
Ezért
megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy
magyar politikusként egy Nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar
parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett,
kifosztott, megalázott nemzet számára?
Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává
nyilvánítom őket.
2001. február
25.
http://www.youtube.com/watch?v=I3Z9OHMV34g |
1956 - Az
összeomlás pillanata
|
|
| |
Szőke István
Atilla:
1956
A pesti utcán halkan zsongott a nép,
fentről és bentről jött a kívánalom,
a lélek-vággyal megtöltött tartalom
s óhaj, az emberhez méltó életért.
A tömeg egyre gyűlt, senkitől se félt,
a belső tűz - hogy itt az alkalom -
nőttön-nőtt, de a szolga-arcú hatalom
döntött s reszketve vörös halált ítélt...
...és látták lánctalpakon jönni a halált,
s a vörös halál a város felett szállt,
s lőtt sebektől lett nyirkos utca és tér…
s a házak falain is csorgott a vér...
...és védték a várost, a szabadságot,
a hazát, a hitet a pesti srácok...
|
|
|
|
| |
Paudits
Zoltán :
Mint 1956-ban
Mint ezerkilencszázötvenhatban,
hasad a mag az öntudatban,
és virág nyílik kóró helyett,
szirmát szórja az emlékezet.
Mint ezerkilencszázötvenhatban,
puska dörren és bilincs csattan,
gyertyák gyúlnak, közel a vége,
bontja már zászlaját a béke.
|
|
|
|
Ki húzta meg a ravaszt először
1956. október 23-án?
|
|
"Iskolában tanultam: gaz ellenforradalmárok nyitottak tüzet a Rádiót
őrző derék katonákra. Amikor kilenc óra tájban fegyverropogás rázta
meg a Bródy Sándor utcát, engem egy bácsi belökött az ott
parkoló teherautó alá. Néhány perc múlva kibújtam, és fejvesztve
rohantam hazáig.
Ki lőtt először? Nem vagyok hiteles tanú. De akkoriban már
sokat jártam moziba, láttam vagy háromszor az Őrs a hegyekben
című szovjet filmet, s amikor a gaz csempészek a sziklák közül a hős
szovjet határőrökre lőttek, mindig a sziklák között villantak föl a
torkolattüzek. S nem ott, ahol holtan zuhantak le a lóról a katonák.
Előttem a kép: szikráznak a Rádió ablakai - s mi vágódunk ijedten
hasra. |
|
Katonákat vezényelnek
a Rádió épületébe |
|
|
|
Lángoló teherautó a Rádió előtt |
|
Nem ismertem személyesen Gosztonyi Pétert. Nem tudom, hol volt
1956. október 23-án este kilenc órakor. Egy biztos: menekültként õ nem azt
tanulta néhány évvel később a zürichi tudományegyetemen, hogy akkor este a Rádió
hős védőire gaz ellenforradalmárok nyitottak tüzet.
Gosztonyi Péter huszonöt éves volt 1956 decemberében. Háta mögött az ifjúsága és
a hazája."
(Részlet Szigethy Gábor Gosztonyi
Pétert búcsúztató írásából)
|
|
Gosztonyi Péter tömör összefoglalója 1956-ról
a Bécsi
Napló egy 1998-as számában:
|
Ünnep a hírhedt ÁVH-nál |
|
I. Miért tört ki 1956-ban forradalmunk?
Októberi forradalmunk nem volt "éhséglázadás".
A tízmilliós
magyarság fizikai léte a kommunista rezsim által biztosított volt. A
munkanélküliség sem vitte a tömeget az utcára. A forradalom okát: az országot
uraló, idegen szuronyok segítségével hatalomra került, ostoba, primitív és a néptől
elszakadt Moszkva hű kommunista
funkcionárius had tehetetlensége és
vezetési képességének minimalitása okozta.
|
|
 Az alapvető emberi jogok, a nemzeti
büszkeség mélységes megsértése, az 1955-ös esztendő közép- és kelet-európai
politikai változásai (Moszkva-Belgrád kibékülése, az Osztrák Államszerződés, a
varsói paktum létrehozása, a Bundeswehr megalakítása, a poznani és varsói
1956-os munkás mozgolódások) erősen kihatottak az 1956 őszén Magyarországon
kialakult és egyre mélyülő belpolitikai feszültségre. Amit a kommunista párt
nem kívánt vagy nem is tudott felmérni.
A forradalom először békés jellegű diáktüntetéssel indult. Spontán
volt. Csatlakozott hozzá Budapest lakossága, a fővárosi nagyüzemek munkásai.
Kommunisták és nem kommunisták. Amikor a tüntetők száma meghaladta a 300
000 főt, a pártvezetőség karhatalmi erőket vonultatott fel
ellenük.
A Petőfi Kör hangszórós kocsija |
|
A felvonulás jelszavai:
Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!
Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek!
Új vezetést akarunk,
Nagy Imrében bizalmunk!
Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!
Szovjet sereg menjen haza,
Sztálin-szobrot vigye haza!
Függetlenség, szabadság!
Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!
Ruszkik haza!
Vesszen az önkény,
éljen a törvény!
Tüntetés a Bem-szobornál
|
Ugyanakkor a szovjet hadügyi és belbiztonsági szervek is
megmozdultak. Ma már ismeretes, hogy Moszkvából 1956 nyara óta a KGB
élénk figyelemmel kísérte a magyar belpolitikát. Ottani vezetők jobb
értesülésekkel rendelkeztek, mint a Magyarországon, a népi demokratikus
rezsimért felelős helytartóik.
A legújabb
1956-os
kutatások eredménye sejteti,
hogy a szovjet "szervek" 1956. október 23-án számos helyen ügyesen és nagy
rutinnal maguk is "beépültek" az elégedetlenkedők táborába, sőt,
azokat - mi
célból, nem tudjuk - a pártvezetőség akkori összetétele elleni fellépésre
manipulálták.
|
A békésnek induló
tüntetések
a Magyar Rádió
szákházánál 19.30 óra körül fegyveres harcba torkolltak. Ma már tudjuk, hogy az
első lövéseket a székházat biztosító "kék" ÁVH karhatalma adta le, Mester János
ÁVH-százados parancsára. A sortűznek azonnal halálos áldozatai lettek.
Jóllehet,
a központi pártvezetőség csupán október 23-án éjfélkor adott karhatalmi erői
részére tűzparancsot - Mester AVH-századosé (valószínűleg ma is él Budapesten) az "érdem",
hogy személy szerint kirobbantotta esztelen utasításával a forradalmat. |
|
Géppisztolylövedékekkel átlőtt kották a Rádió földszinti Kottatárában |
Nagy Imre
Tildy Zoltán
Nagy Imre
A Magyar Rádió sugározta
október 24-én 12.10 és 13.40 között
( többek
között Nagy Imre miniszterelnök rádiószózata
 ;
Himnusz; Bánk bán;Tildy Zoltán nyilatkozata; a Magyar Nők Országos Tanácsának
felhívása; kommentár a tegnapi tüntetésről; milyen céllal jöttek a szovjetek
Budapestre; fegyveres munkásőrségek alakulása; a fővárosi Tanács VB. az
élelmiszerhelyzetről)
október 24-én délután (többszöri felhívás fegyverletételre;
Szepesi György a sporttársakhoz
)
október 24-én 20.00 (beszámoló a rádió előző napi ostromáról)
október 25-én 14.00 és 15.00 között
(felhívások, táviratok)
október 25-én 15.18 (Kádár János első titkár és Nagy Imre
miniszterelnök beszéde
, Tánczos
Gábornak, a Petőfi kör titkárának felhívása)
október 27-én 6.15 és 9.35 között (katonai parancsnokságok felhívásai, kommentár a vérontásról, helyzetkép az
elmúlt éjszakáról)
október 27-én 22.00 (Lukács Györgynek, az új kormány népművelési miniszterének és Vas Zoltánnak, a
Közellátási Kormánybizottság elnökének nyilatkozata, a belügyminiszter a
kijárási tilalomról)
október 28-án 11.00 (Üzenet a Corvin közbe és a Kilián laktanyába: "Tegyétek le a fegyvert!")
október 28-án 17.25 (Nagy Imre szól a magyar néphez
)
október 29-én 7.00 (Hajnalodik. A Szabad Nép mai vezércikkének ismertetése)
október 29-én 13.00 (Kommentár a Kossuth címerről)
október 29-én 16.40 (Magyar írók szólnak: Benjamin László, Tamási Lajos, Zelk Zoltán, Karinthy
Ferenc, Eörsi István
)
|
Átállt szovjet tank a Parlament előtt 25-én,
ahol rövidesen menekülni
próbálnak
a békés tüntetők
a gyilkos sortűz elől.
Teherautóval gyűjtik az áldozatok
holttestét. |
A pártház ostroma
 VISSZA
A FŐOLDALRA
|
A rádió épülete
megostromlása után
Tank a rádió közelében
A forradalom jelképe,
a lyukas zászló
a Corvin közben
|
"A
rádió hosszú évekig
a hazugság szerszáma volt.
Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon!"
október 30-án
(A Rádió Forradalmi Bizottságának kiáltványa, szerzője Örkény István)
október 30-án 14.28 (Megszűnt az egypártrendszer! Nagy Imre miniszterelnök, Tildy Zoltán
államminiszter, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kádár
János államminiszter beszél
)
október 30-án (A Kossuth Tüzértiszti Iskola levele a Magyar Rádióhoz)
október 30-án 16.42 (Nagy Imre üzenete a magyar néphez
; Nonn György legfőbb ügyészt lemondatták;
felhívás a rádió dolgozóihoz)
október 30-án 20.30 (A
Szabad Kosssuth Rádió bemutatkozik - felolvassa Körmendy László; a Magyar
Írók Szövetségének elnöke, Veres Péter nyilatkozik; a Magyar Színház- és
Filművészeti Szövetség forradalmi bizottságának kiáltványát Bessenyei Ferenc
olvassa fel)
október 30-án (A
magyar forradalom a nagyvilágban)
október 30-án 20.39 (Magyar írók szólnak: Örkény István, Eörsi István, András László Devecseri Gábor
)
október 31-én 21.00 (A
Borsod Megyei Munkástanács rádiója jelentkezik)
október 31-én (Helyszíni felvétel Nagy Imre beszédéről a Parlament előtt - német
alámondással)
november 1. 17.45 (Németh László: Emelkedő nemzet)
november 1. 18.12
(Nagy Imre magához kérette Andropovot, a szovjet nagykövetet)
november 1. 19.50
(Nagy Imre rádióbeszéde és Mindszenthy József üzenete)
november 1. (Riport szabadságharcosokkal)
november 1. 23.20
(Maléter Pál ezredes nyilatkozata és a szovjet csapatok hadmozdulatai)
november 2. 10.50
(A magyar színészek forradalmi bizottságának kiáltványa - felolvassa Szakáts
Miklós és Molnár Tibor)
november 3. 20.00 (Mindszenty
József hercegprímás rádiószózata)
november 4. 05.20
(Nagy Imre rádiószózata több nyelven; felhívása Maléter Pál honvédelmi
miniszterhez;
A Magyar Írók Szövetségének felhívása
)
|
|
A ledöntött Sztálin-szobor |
|
II. A szovjet hadsereg a magyar október első szakaszában
A Magyarországon 1956 szeptembere óta a szovjet Különleges
Hadtest keretében állomásozó négy szovjet hadosztály (kettőőközülük
repülőhadosztály) volt, időben felkészült "esetleges magyarországi karhatalmi
bevetésre" (Malasenko altábornagy közlése, Moszkva 1993). Székesfehérvári és
ceglédi ezredeit már október 23-án délelőtt riadókészültségbe helyezte.
Szokolovszkij marsall, szovjet vezérkari főnök parancsára, moszkvai idő szerint
21.00 órakor a Hadtest erre kijelölt csapatai megkezdték Budapestre való
felvonulásukat.
|
|
A szovjet fegyveres erőket nem érte a magyar forradalom
felkészületlenül. Szó sem lehet meglepetésről. Zsukov marsall már 1956
szeptemberében két tábori hadsereget vonultatott fel a szovjet Kárpáti
Katonai Körzetbe. Ezeket úgy helyezte el - és harckészültségbe - , hogy
szükség esetén mind Lengyel-, mind Magyarországon rövid időn belül bevetésre
kerülhetnek. Ahogy ezt 1956. október 31-i felvonulásuk be is bizonyította.
Ezen kívül Erdélyből és a "Kárpátokon túli területekről" (Kárpátalja)
október 23. és 25. között több szovjet hadosztályt csoportosítottak át
Magyarországra.
|
|
Barikádok emelkednek
|
|
A Sztálin-szobor feje
|
|
A szovjet fegyveres erők összlétszáma - a KGB-csapatokat nem számítva -
16 hadosztályt, mintegy 180-200000 főt tett ki. Páncélosaik,
rohamlövegeik száma 1200 volt. Két repülőhadosztály is
tartozott állományukba. Ezeket azonban tartalékban hagyták.
A szovjet hadsereg 1956-os őszi katonai stratégiája három lépcsőben
zajlott le. Október 23-án és 24-én csak
"erődemonstrációkban" fitogtatták magukat. Úgy gondolták, mint
Kelet-Berlinben 1953 júniusában, Budapesten való fel-alávonulásuk
"megrémíti" a lázadó magyarokat és így szétszóródnak.
|
Eme politikai elgondolásuk is egy hamis és hazug
eszmevilág tézisein nyugodott. Tudjuk, nem így történt.
A szovjetek második stratégiája a
támadó hadművelet volt. Ezt október 25. és 28. között
érvényesítették. De itt - így Malasenko altábornagy, a Különleges Hadtest
1956-os megbízott vezérkari főnöke, 1994-ben Moszkvában - "a kormányuk által
meg volt kötve kezünk, önállóan nem operálhattunk". Ezenfelül a szovjet
taktika is csapnivalóan rossz volt: páncélos erőkkel kívánták "móresre"
tanítani az ellenük klasszikus partizánharcot folytató felkelőket. |
|
Sebesült szovjet katonát mentő
budapestiek
|
|
|
|
A "harmadik lépcső": 1956. november 4. és november 5. Malasenko: "Ekkor már
Konyev marsall adta nekünk az utasításokat. A magyar kormányra (azaz a
Kádár-klikk) nem kellett tekintettel lennünk!" Ez időben lőtték szét a
szovjet divíziók Budapestet.
Jóllehet, a szovjetek katonai intervenciója Magyarországon 1956-ban győzedelmes
volt - erkölcsileg a hadsereg vereséget szenvedett. Aránylagos
veszteségeik is tetemesek voltak: 2260 halott, sebesült és eltűnt vörös
katona, ebből 720 halott. S mindez kb. 20 napi bevetés alatt.
III. Forradalom, felkelés vagy szabadságharc
volt-e a magyar "1956"?
Mindhárom. Az októberi "események" több szakaszban
játszódtak le. A párt uralma ellen a kommunista értelmiségiek egy
felvilágosult gondolkodású csoportja kezdte a rebelliót. Ők ütöttek először
rést a Rákosi-Gerő féle diktatúrán. Követték őket - szinte teljes létszámmal -
az egyetemek, főiskolák és különböző tanintézetek (katonai akadémiák) hallgatói.
Ezeknek száma országos viszonylatban 30-40 000 fő volt. Ők hívták
tüntetésre a népet október 23-án.
S amikor az ÁVH a Magyar Rádió székháza előtt meggondolatlanul (vagy
provokatív szándékkal?) tüzet nyitott a tüntetőkre, a demonstrációból
fegyveres felkelés lett. Ehhez csatlakozott - szintén majd teljes létszámmal
- a munkásság s vált az események élharcosává.
A parasztság tulajdonképpen csak október 25-e körül mozdult meg. A
tsz-ekből, az egyéni gazdáktól társzekér társzekér után hozta az élelmiszert a
nagyvárosok lakosságának, miközben a Magyar Népköztársaság összes városában,
falvaiban és településein 48 óra alatt némi erőszakkal, vagy anélkül, mint
kártyavár omlott össze a vörös uralom (hasonlóan Kúnék hírhedt
Tanácsköztársaságához 1919 július végén).
|
A szétlőtt Kilián-laktanya, a
forradalom katonai központja
A magyar fegyveres erők eme népi mozgalomban eléggé a periféria
szélére kerültek. A "párt ökle",
az ÁVH pedig gyáván megfutamodott. Szétesett. Parancsnokai egy része vagy
a szomszédos "szocialista országokba" szökött, vagy a sógor fáskamráiban
keresett menedéket. Egy rothadt államberendezés használhatatlan zsoldosai...
A felkelés akkor vált szabadságharccá, amikor az addig
"megverhetetlennek" hitt szovjet hadsereg tört hazánkra és a felkelők felvették
ellenük a harcot.
VISSZA
A FŐOLDALRA
IV. Mi okozta a forradalom bukását?
A nagyhatalmak ármánya, árulása és - a Szovjetunió
kivételével - teljes érdektelensége.
 |
|
Ma már ismeretes, hogy a szovjet vezetés a forradalom
első napjaiban megzavarodott volt. Várt egy magyarországi lázadást, amit
örömmel vert volna szét, de nem számított arra, hogy az ostoba, gyarló,
"senkikből" verbuválódott "magyar" pártvezetők ilyen
szervezett és hatalmas népi ellenzékkel kerülnek szembe. Hruscsov
kiegyezett volna Magyarország esetében egy második Nagy Imre-kormánnyal, de
az egypártrendszeri diktatúrát nem volt hajlandó feladni.
A pártvezetők tábora megoszlott. A
katonák a beavatkozás mellett voltak. A kínai testvérpárt is és
Európából Togliatti és a félig már szenilis Ulbricht.
Gheorghiu Dej, a román KP-vezér még csapatokkal is támogatni akarta az
új szovjet katonai intervenciót. Hruscsov kezdetben ingadozott. Saját
Sztálin-ellenes politikáját látta azonban Magyarország esetében
veszélyeztetettnek. A Kremlbeli döntés - hogy jön egy második katonai
intervenció - október 30-ról 31-re virradó hajnalon született.
Hruscsov döntött. A többiek csak bólogattak. Kivétel Mikojan volt. |
Segítette Hruscsovot a döntésben a washingtoni kormány gyáva, alattomos és
rohadt politikája. Eisenhower, ez a bottal csinált politikus, mindeddig csak
üres szólamokban állt ki a kelet-európai népek önrendelkezési- és szabadságjoga
mellett. Most titkos és nem titkos csatornákon megüzente a Kremlnek: az USA
érdektelen Kelet-Európában. Ebben az övezetben Jalta (1945) óta továbbra is
Moszkva az úr. Cselekedjen belátása szerint. Még a Washington és Moszkva
közötti kulturális kapcsolatokat sem függesztették fel az amerikaiak - hogy
legalább látszólagosan tiltakozzanak a második szovjet intervenció ellen.
Anglia és Franciaország 1956 októberében a közel-keleti háborúval voltak
elfoglalva.
Németország hadserege felépülőben volt. Mit csinálhatott egymaga?
Ausztria lapított. Féltette 1955-ben visszakapott függetlenségét.
Jugoszlávia - Tito - Hruscsov mögé állt. Megijedt a magyar irredentizmus
feltámadásától.
Elárulta
személy szerint is Nagy Imrét. Így Hruscsovnak tálcán szervírozták
Magyarországot. Sajna: forradalmunk már akkor kudarcra volt ítélve, amikor
kirobbant!
|
V. Veszteségeink
A forradalom alatt a Magyar Népköztársaság területén
48 óra leforgása alatt minden városban és községben megszűnt a kommunista
hatalom.
Ilyen még nem volt a történelemben - s ez is
jellemzi, mennyire
népidegen és rothadt volt a hatalmon lévő kommunista párt. Tagsága -
800 000 fő - szétszaladt. 1956 decemberében az új pártszervezők még 80
000 főt sem tudtak magukénak. Ennek a fele is karrieristákból állott.
A forradalmi harcokban elesettek és megsebesültek száma 20 000 főn felül
volt. Kádárék, úgymond, Karhatalmi Tiszti Osztagai 1956 december végén
nem több ember felett, mint 12 000 fő fölött rendelkeztek. A honvédség,
rendőrség szétszaladt. A KP "magvából", pl. a hírhedt ÁVH-s tisztek Jambrich
testvéreiből és a többiekből halálbrigádok kezdték el működésüket. Titokban, orvul gyilkolták le a pártnak nem
tetsző vagy a behódolást visszautasító munkástanácsok tagjait.
|
|
Karhatalmi ("pufajkás")
alakulat |
ÁVH-s gyilkosokon kívül számos olyan briganti szolgált
itt, akik később újságíróként és a kultúra többi "humanista" vonalán
jutottak jól fizetett állásokba. Pl. a Népszabadság
nem egy kommunista szerkesztője (ma is ír!) e bandába tartozott.
Kádár-Cermanek, a szovjetek bábja 1956 és 1961 között nem kevesebb mint
300 főt (köztük számos fiatalt és munkást) küldött a bitóra.
|
|
Az 1956 október 23-ával
kezdődő
magyar forradalomban részt vett
és a forradalom után ezért a
bíróság által halálraítélt
- de mai napig élő -
15 ember portréja
|
|
A Nagy Imre-per vádlottjai |
|
20 000 fő börtönbe került, ahonnan csak
1963-ban, amnesztiával szabadultak. De a rezsim kimúlásáig (nem olyan
finoman: "megdögléséig"!) megmaradt priuszuk - hetedíziglenig. Kádár
1958-ban, amikor Hruscsov felajánlotta nekik a szovjet csapatok
Magyarországról való kivonását, ennek ellent mondott. "Maradjon önöknél csak
Rákosi - nálunk pedig állomásozzanak tovább szovjet csapatok!" - mondta.
Ezzel kinyilvánította hazaárulását. Nemcsak a forradalom elárulása, a
bitóra hurcoltatott százak, de a honárulás is Kádár-Cermanek (népnyelven "jó
János királyunk"!), eme KP-funkcionárius lelkét terheli. |
Külön iróniája a sorsnak, hogy uralmát ma
is Magyarországon százezren kívánnák vissza. Hiába, rabszolga nép. Sajnos.
Kell a kancsuka... Úgy tűnik...
A szovjet csapatok csak az
Antall-kormány alatt,
1991-ben hagyták el hazánkat. Addigra dugába dőlt a párturalom. Thürmer
"elvtárs" nosztalgiázó kommunista veterán-csapata alig pár tízezer elvtársból
áll. Az USA
úgy tesz, mintha semmi köze nem lett volna a magyar forradalomhoz. Európa
elfelejtette 56-os kiállásunkat. Most az 1968-as Prágai Tavaszt dicséri...
1956/57 telén 210 000 magyar hagyta
el hazáját és keresett egyetlen batyuval új hazát a nagyvilágban.
Letelepedtek, egzisztenciát teremtettek. Kivívták befogadó országuk elismerését.
Ők voltak a forradalom bukásban is megacélozódott győzői.
VI. Az 1956-os forradalmunk történelmi értékelése
|
"Nincs még olyan nap a történelem
kezdete óta
amely világosabban mutatta volna, hogy az ember
szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan,
bármekkora is a siker ellen ható túlerő..."
John F. Kennedy: Magyarországról 1956-ban |
A XX. század csillagórája és a magyar történelem ezen
évszázad legkiválóbb eseménye dokumentálása élni akarásunknak. Ezek a mi
generációnk igazi gyökerei. Nem a Horthy-korszak, nem az együgyű és ostoba
gróf Károlyi kezdettől elvetélt kísérlete, nem az agg Ferenc József
Monarchiája és kevésbé az 1945/47-es demokratikus kísérlet, amely jónak
indult, de megfeneklett a nagyhatalmak árulásán. 56-ból nem EGY van!
Amennyi ember, annyi 56 létezik. De mindenki EGY abban: a
függetlenséget, a demokráciát és az állami önállóságot akartuk. És a
kommunizmusból és annak minden válfajából mindenkinek elege volt! |
Gosztonyi Péter
(Bécsi Napló)
|
A forradalmat megelõzõ mozgalmak céljai elsõsorban
értelmiségi fórumokon (Petõfi Kör és ennek vidéki változatai,
Írószövetség, Irodalmi Újság) fogalmazódtak meg. A
legfontosabb dokumentum, amely a forradalom programjává lett, az Építõipari
Műszaki Egyetem diákjainak 16 pontja volt. Ez egyetlen nap alatt eljutott az
ország minden egyetemére és legtöbb fõiskolájára. Az egyetemi és fõiskolai
ifjúság a magáénak ismerte el a követeléslistát, a forradalom folyamán
mindenhová eljuttatta, és elfogadtatta minden forradalmi fórumon. Ez a
16 pont lett Nagy Imre forradalmi kormányainak programja is, sõt némely
pontja még a Kádár-kormány programjában is helyet kapott.
Jelentõsége az 1848-as 12 pontéhoz hasonló. |
|
Tüntetők a Rákóczi úton |
 |
|
A budapesti események hírére megmozdult a
vidék lakossága is. Sok helyen sztrájkok, tüntetések törtek ki, nemzeti
bizottságok, munkástanácsok alakultak. Szegeden egyszer fogadta sortűz a
békés tüntetést. Bár a katonák - felettesük parancsa ellenére - a levegőbe
lőttek, az ÁVH-s tiszt golyója talált, s a lövöldözésnek egy halálos
áldozata lett. <
Nemzeti színű zászlóval díszített teherautó
Szegeden, 1956. október 24. |
Márai Sándor: Mennyből az angyal
(részlet)
|
56-os emlékművet
avattak
Lébényben
2006. november 4-én
A
fából
faragott kompozíció a "pesti srácok" egyikét ábrázolja. Jan Chovan
felvidéki fafaragó 2 méternél magasabb alkotása egy fiatalembert jelenít
meg, aki suhogó lódenkabátot visel, bal kezében lyukas zászlót tart.
Fegyvertelen alakja a szabadság iránti vágyat szimbolizálja. A kő
talapzaton álló alakot két oldalról egy kereszt és egy kopjafa keretezi.
Az emlékművet 1956 hőseinek, mártírjainak dr. Dávid Tamás Lébényben élő
rákkutató professzor saját költségén állíttatta.
Dr. Dávid Tamás beszéde a szoboravatáson
|
|
 |
 VISSZA
A FŐOLDALRA
|